A Tavasz ébredése:

Itt a tavasz, ébrednek a fák, a bokrok alatt kinyitja ezer fehér fényét a hóvirág.
S, ha fel süt a Nap?
A természet éledese, oly lassú és lágy, mint a simogató anyai kéz, mely rád vigyáz!
Mint a szellő, mikor lágyan átölel, s arcodhoz ér.
A táj szépségében csörgedező kis patak is erről mesél.

Még hallgat az erdő, hiszen még igazán fel sem ébredt,
De, most a fél álomból zümmögő méhek döngicsélnek.
Mint a tavasz orgonája szólna a fákról.
Búgó gerlicék üzenik a felkelő Nap árnyékából.

Csupa Napfény az erdő, csupa égig szálló dal.
Az öreg tölgyek s vén bükkösök is ébrednek hamar.
Mámorba hanyatlik a szerelem, készülnek a fészkek
Virágba borul minden, s újra kezdődik az élet!